Ezzel az Alfred Tennyson idézettel köszöntöm az új évet.
A 2019-es év furcsa és megmagyarázhatatlan szorongással immár véget ért. Egész nap álmos voltam…de aludni mégsem tudtam így estére nagyon-nagyon fáradt voltam. Igazából alig vártam, hogy vége legyen ennek a szilveszteri kötelező “ünneplésnek”.
Nagy nap van ma…. anyukám ma ünnepli 65. születésnapját 🙂 <3 Gondoltam meglepem egy saját készítésű tortával. Nagyon szereti a Dobostortát… így reggel nekiálltam sütögetni.
Előtte körülnéztem a YouTube csatornákon…és találtam is egy klassz kis receptet . Ezt mindenkinek ajánlom… bár nekem nem lett ilyen szép a végeredmény… de nem is ez a lényeg.
Tervezgetem a változás folyamatát. Néha azonban olyan érzésem van, hogy már most utálom… és nem fogom tudni végig csinálni. Annyi mindenen szeretnék változtatni, hogy már most belefáradtam. Szeretném a háztartási munkákat hatékonyabban rendszerezni… a súlyomból jó nagy adagot eltüntetni… stb. Lehet, hogy azért nem fog sikerülni, mert annyira görcsösen akarom a változást… s elérkezett az a bizonyos, misztikus dátum… a 2020.01.01.
Lehet, hogy fokozatosan kellene szép lassan haladnom.
A változásokhoz rengeteg segédanyagot találtam az interneten. Ezek alapján próbálom a helyes irányt megtalálni.
Nos… már említettem, hogy számomra a 2020-as évet olyan különlegesnek érzem…
Számok…számok…számok….
Lássuk csak az én (most abszolút nem megnyerő) számaimat: 44 év , 168 cm, 140 kg
Fotó: Anya szülinapi tortája
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: