2019. 12. 29.
5.30-kor felébredtem. Ahogy kiléptem a hálószobából látom, hogy a gyerekek épségben hazajöttek az éjjel. Mindig kérem őket, hogy néha-néha írjanak egy sms-t, hogy tudjam minden rendben van. Ezt általában be is tartják s így nyugodtabban alszok el úgy, hogy még nincsenek itthon. Most viszont arra jöttem rá, hogy éjjel olyan csendben jöttek haza, hogy észre sem vettem őket. Általában azért felébredek rájuk… az ajtó nyílására, a wc használatra, a nadrág övének csattogására, de most semmi. Vagy tényleg megtáltosodtak és a sorozatos “gyermekeim éjjel csendben gyertek haza” példabeszédet immár megfogadták, vaaaaaaaagy csak jól kiütve aludtam. Egy a lényeg… teljes a létszám itthon.
Rossz szokásomhoz híven rögtön bekapcsoltam a számítógépet. Lehetne szépíteni és tökéletesebbet mutatni magamból…de nem. Sajna így indul a napom. Gyorsan végiglapoztam a közösségi oldalakat.. kivel mi történt tegnap este óta 🙂 – semmi extra.
Gyorsan elmosogattam a tegnap esti tányérokat (megjegyzem… mintha ezt egyszer már megcsináltam volna – és igen! 🙂 csak éppen még valaki pótvacsizott s megette a pásztorpite utolsó morzsáját is.)
Ma délelőtt anyukámhoz megyek. Megnéztem mi van a hűtőben, hogy amíg távol leszek a családom véletlen se haljon éhen. Még mindig akad maradék… anya nagy kondér káposztájából még egy evésre való maradt…így tuti most nem fogok nekiállni főzni. Szépen megeszik ebédre és majd délután főzök estére és holnapra, mert holnap már dolgozom. Bár hivatalosan még szabadságon vagyok, de csak beszaladok… hogy az év végi zárás előtt még leellenőrizzek egy-két dolgot. Tudom, hogy csak így leszek nyugodt. Kell is a nyugalom… hiszen immár 5. hónapja, hogy az új munkahelyemen vagyok.
Elmosogattam, megittam a kávém, elpakolásztam s ismét elálmosodtam. Van ez így… megiszom a kávét és simán el tudok aludni. Le is feküdtem itt a nappaliban a kanapéra…csak úgy fél órácskára – elég szokott lenni s utána felfrissülve folytatom a napot, de most nem tudtam kikapcsolni.
Néztem a tv feletti polcon villogó HOME feliratú kis mécseseket, ahogy pislákol bennük az elektromos gyertya sárga fénye. (Ezt karácsonyra kaptam a kolléganőmtől.) Le is fotóztam, mert olyan fotózni való volt… s most itt ülök ismét a gép előtt, ásítozva írom ezeket a sorokat s éppen erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy folytassam a napomat.
Mással is van ez így? Mikor érzed, hogy jönnek a kötelező dolgok… és akkor még még jobban belustulsz… rád jön az a majd mindjárt megcsinálom érzés…csak egy kicsit had lustizzak még. Most pont így érzek. Álmos vagyok – pedig rengeteget aludtam az utóbbi napokban – és legszívesebben nem csinálnék ma semmit.
A délután nyugodtan telt. Az ebéddel megvártak. A káposzta mellé gyorsan odadobtam egy zacskós paradicsomlevest (az ALDI-s nagyon ízlik). Ebéd után ledőltem egy órácskára, hogy aztán felfrissülve folytassam a napot.
Késő estig szöszmötöltem a gép előtt.
2019. 12. 30.
Számomra a 2019-es év utolsó munkanapja. Bár szabadságon vagyok…. de úgy döntöttem, hogy a következő három napban nyugodtabb leszek, ha még bemegyek és átnézek egy-két dolgot. Így is lett. Korán keltem. Mondanom sem kell, hogy alig bírtam felkelni, annyira húzott vissza az ágy. Gyors zuhany, egy kis reggeli (próbálom ezt is beiktatni, hogy még itthon, munka előtt reggelizzek) sőt még tízórait is készítettem (mandarin + banán).
Meglepően sok kollégám dolgozott ezen a napon. Hasznos és megnyugtató volt, hogy bementem. Sokat haladtam és le is zártam azt, aminek még idén pontot kellett tenni a végére.
Délig voltam s úgy döntöttem, hogy egy kedves volt kolléganőmet most meglepek. Egy városban dolgozunk… de öt hónapja nem láttuk egymást. Nagyon-nagyon örültünk egymásnak… igazi vigyorgó meglepi voltam 🙂
De rosszat is tettem… amit már nagyon-nagyon bánok! 🙁 Már most … így a tökéletesség felé haladva, felfaltam egy nagy adag kínai kaját. Ráadásul nem is esett jól, mert az édes szezámos csirkegolyócskák éppen elfogytak így valamilyen elképesztő csípős husira esett a választásom. Mentségemre szóljon, hogy épp éhen akartam halni.
Egy szó mint száz… még el sem kezdtem a nagy átalakulást… már is belebuktam. Borzasztó vagyok… egy lépés előre, öt lépés hátra. No sajna ez vagyok én… 100 % tömör tökéletlenség.
Jobb ha felírom magamnak: Helló… még kerek egy napig csinálhatod ezt!!! 2020. január 1-jétől más világ jön! A saját magam megálmodott világa, aminek a szabályait most tényleg jó lenne betartani…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: